Na, de előtte, hajtás, pajtás!
Mindenki megmutathatja hulla fáradtan, mit is tud.
Most születnek az év végi érdemjegyek. Most fog a közösségi média tele lenni eltűnt és öngyilkos gyerekekkel.
Érdemjegy....
Ezt érdemli a gyerek.
Érdemli az egész vagy fél éves munkájáért vagy ki tudja még miért.
Ezt érdemeljük mi, akik tanulunk velük vagy taníttatjuk őket.
Ennyit ÉR a tudásuk, a munkánk.....
Hogy is szól a közmondás?
"Ki mit vet, úgy arat!"
Komolyan? Ezt tényleg bárki elhiszi??
A gazda jó minőségű vetőmagot vet, gondosan előkészíti a földet, elülteti és boldogan vár. Ki is kell, már dörzsöli a tenyerét, hogy micsoda csuda jó termésre számíthat, egyszer csak az időjárás közbeszól és a termés nagy része odaveszik. Vis maior.. Ő becsületesen vetett és mégsem tudja a munkája gyümölcsét learatni.
Pont ennyi lehet az érdemjegy is...
de csak abban esetben, ha magához képest a gyerkőc mindent elkövetett, hogy teljesíteni tudjon.
Oké, a büdös kölyke tanul, szülő kikérdezi, tudja, erre a dolgozta kettes vagy hármas.
Tényleg ezt érdemli? Tényleg ennyit ér a tudása? A tanár, a dolgozat illetve szóbeli kérdései alapján kapott válaszokra ezt tudja adni. No, de akkor hol hiba?
Vis maior
valami meggátolja, akadályozza, hogy teljesíteni tudjon.
Itt jön a szülő felelőssége. Itt kell maximálisan kiállni a gyerek mellett! Nem minősíteni, szidni /megvan nyomorultnak a maga baja/ , hanem utánajárni, hogy mi az oka annak, hogy otthon vagy a magántanárnál még tudta, de az iskolában már nem tudja visszaadni.
Több oka lehet és mivel minden gyerek és probléma egyéni, így csak pár: fél a tanártól, fél a tantárgytól, nem akar az osztálytársai előtt felelni stb...stb...stb... Nyilván sokat segít, ha nem csak mi értjük meg a gyereke, hanem a pedagógus is partner.
Nem szeretnék semmiféle lélekbúvár szerepben tetszelegni,már csak azért sem, mert semmi, ez irányú végzettségem nincs, csak az elmúlt évek tapasztalatait próbálom mondatokba rendezni.
Tudjátok mikor és miért vertem meg utoljára gyereket ?
14 éve a nagy fiamat. Harmadik osztályos volt és olvasásból hármast kapott. Nagyon megvertem. Ő a szobában sírt, én a konyhában. Örülten bántott nagyon sokáig! Nem is fogom elfelejteni!
********************************************************************************
Eltűnnek gyerekek? Öngyilkosok lesznek?
 |
| Forrás:inetrnet |
Milyen könnyű is ez!
Ítélkezni! Faluhelyen még könnyebben megy!
Rendben, de hol a gyerek?
Hol van az aki félelmében nem mer hazamenni vagy rosszabb esetben öngyilkos lesz?
Sokan a címeket olvasva azonnal "Rögtön ítélő bíróvá válik!"
Megmutatom hol van a gyerek!
Nyolcadik év eleje, mindent vagy semmit. Számít minden jegy, tovább kell tanul, ráadásul középiskolába, mert kell az érettségi. Arról nem is beszélve, mit szól a falu, ha mi kislányunk nem középiskolába tanul tovább. Nincs ezzel semmi baj, hiszen a szülő csak jót akar, biztos jövőt. Nagy a nyomás!
No, de nem úgy indultak a dolgok ahogy azt mindenki szeretné. Túl egy csalódáson, a tanulás sem úgy ment. Már a történelem hármas világvége hangulatot teremtett és szép sorban jöttek a rossz jegyeket, amiket már nem mertem megmondani.Na, nem ének vagy rajz tantárgyból, csupa továbbtanuláshoz szükséges, matek és fizika .... egyesek voltak.
/Miért nem tudtam teljesíteni attól függetlenül, hogy a két tantárgyból magántanárhoz jártam? Válasz rettentő egyszerű: féltem a tantárgytól és a tanártól. Nem csak én, de rajtam, így jött ki./
Itt én már semmi mást megoldást nem láttam, mint kilépni a kialakult helyzetből örökre. Kapóra jött az egyik osztálytársunk, aki notórius gyógyszer beszedő és "szipus" volt. Mindenki csúfolta a külseje és a viselkedése miatt is. Köztük voltam én is, nagyon "menő" dolog volt piszkálni. Felnőtt fejjel tudja az ember, hogy igazából mi kergettük ebbe a helyzetbe. A lényeg, kapóra jött és egy jó órácskára "barinők" lettünk.Minden mindegy alapon kaptam a szülei gyógyszereiből, amit csak talált.
Megnyugodtam, hogy pár óra és vége.
Nincs több osztályzat, nem kell a továbbtanuláson görcsölni, nem kell megfelelni és még csalódás sem fog több érni.
Hála az égnek nem így történt és a szakszerű orvosi ellátás után, újra visszatértem az iskolába. Barátnőm, a legjobb barátnőm maradt, így könnyebb volt elviselni, hogy a fél iskola "Kapszulának" csúfolt. De, minden csoda három napig tart, ez is szépen lecsengett.
Mi változott? Semmi, az égvilágon semmi!
Ugyanúgy aggódtunk tovább és készültem a felvételire ......
Nem volt könnyű, de felvettek .....
Lehetne most bárkit hibáztatni. Lehetne, sok sok kérdést boncolgatni, de én már túl vagyok rajta, így nincs értelme. Nagy volt mindenkin a nyomás, az elvárás! Vannak akik bírják és vannak akik kevésbé. Én akkoriban kevésbé bírtam, mára megedződtem.
Nem hiszem, hogy lett volna olyan előzménye, mellyel meg lehetett volna akadályozni. Nem készültem rá tudatosan. Megkaptam az egyeseket és nem láttam más megoldást, ennyi ....
 |
| Forrás:internet |
*********************************************************************************
Egyet megtanultam, talán az átéltek segítettek hozzá, ha látom, hogy a gyerekeim készülnek, tanulnak és nem úgy sikerül teljesíteniük, ahogy szeretnék, nem érdekel az érdemjegy! Mert nem azt érdemelnék, csak valami miatt úgy sikerült, de én tudom, hogy ő ezért mennyit tanult, készült otthon vagy a magántanárnál. Az az érték!
Ezt ők is tudják! - csak nagy az igazságérzetük és nehezen fogadják el.
Ha látom és tudom, hogy nem készült és rosszabb jegyet kap, akkor az ő tudása, munkája annyit ér.
Mindkét esetben a MIÉRT?-érdekel
Véleményem szerint, mihelyt a gyerek teljesítményében, munkájában, viselkedésében negatív változás áll be, a MIÉRT?-tet kell keresni.
Az én, saját Miért? keresésem sokak szemében túlzás lehet, de ez engem egy cseppet sem érdekel!
Hogy miért nem? Mert senki más nem járta végig az utamat, csak én magam és erre az útra, ez a válaszom!
**********************************VÉGE :) **************************************
