"Jaj, Szilvikém, mond meg mit csináljak ezzel a gyerekkel, sorra írja a kettes dolgozatokat?!"
" Tudod, már nagyon fáradtak." -jött a baromi bölcs válasz /erre még visszatérek/
" Na, jó de akkor is."
" Figyelj, nálunk is sorra születnek a négyes dolgozatok, van amikor 1-2 hármas is becsúszik." -próbáltam valami okosat mondani
" Ha nem haragszol, nem sajnállak!" - ennél a pontnál rájöttem, "kicsit" sem voltam bunkó...
*********************************************************************************
Barátnőm gyerekéről tudni kell, már az oviban azt mondták rá, egy kis géniusz. Szerette a könyveket, mindenkit lenyűgözött, hogy mennyire otthon van a természettudomány tárgykörében. Olyan dolgokat mondott és ismert , amikről még nem is hallottam.
Ez a kisfiú, aki egy évet még rá is húzott az oviban, tehát nem "éretlenül" került iskolába, minden reggel, de szó szerint minden reggel sírva ment iskolába, volt amikor hányásig fokozódott.
Most ötödikre beért annyira, hogy már az iskolában nem sír......
Nem megy neki a suli, még úgy sem, hogy a "nemszeretem" tantárgyakból magántanár foglalkozik vele...
Kiderült, hogy természetismeretből is lehet, csak hármas lesz. Ő aki az összes bogarat, rovart, halat, növényt ismeri, némelyiknek még a latin nevét is...
Ez van, ezt történt vele. Nem csak elfáradt, hanem fel is adta. Annyira feladta, hogy mostanra csak azon agyal, mikor mehet bicajozni a haverokkal, hogy minél távolabb kerüljön a tanulnivalótól.
*********************************************************************************
No, de az elején azt írtam, hogy erre a mondatra visszatérek: " Tudod, már nagyon fáradtak."
Én annyira, de annyira bölcs vagyok más gyerekénél, hogy csak na ...
Tudom mentegetni, tudom megmagyarázni.
De mi történt anno nálunk.....
Az enyém is fáradt, nagyon, de nagyon fáradt.
Nem akar már készülni a tanév végi dolgozatokra. Sír a fáradságtól.
Persze Ő nem csak az iskola miatt fáradt, hanem az egyéb más elfoglaltságai miatt is.
Ilyenkor jönnek az "bölcs" hozzászólások: nem kellene ezt a gyereket ennyire leterhelni...
Bizony így van!
De amíg az örömét abban leli amit csinál és ott ráadásul sikerélménye is van, nem fogom tőle megfosztani! - még akkor sem, ha ennek az az ára, hogy nem lesz kitűnő.
Ezt a nagyoknál "eljátszottam" és sokat tanultam belőle!!!
Nem megy a suli, jó akkor elveszem tőletek azt amit szerettek, az ő esetükben ez a sport volt.
Mind a mai napig megkapom, hogy ez nem volt így jó és belátom, hogy igazuk van!
*********************************************************************************
Minap olvastam egy cikket, amiben a feltett kérdésekre itt adok válaszokat:
a cikket itt találjátok
Ezeket a kérdéseket tedd fel magadban az iskolai tanév végén
Melyik tudás fontosabb? Amit egy folyamat során magába épített a gyerek, vagy amit gyors ütemben, egy stresszhelyzetben memorizál? Véleményem szerint az első. Nem csak, a stresszhelyzet miatt, hanem mert végtelenül fáradtak!
Az évvégi bizonyítványban foglalt érdemjegy a valódi tudását tükrözi, vagy egy felspannolt véghajrá termékét? Az érdemjegyekről alkotott véleményemet az előző bejegyzésben bárki elolvashatja. Itt van
Mit érzel, ha a gyereked kevésbé teljesít jól, mint a társai? Régen nagyon rossz volt, ma már semmit!
Milyen üzeneteket hordoz ez számodra? Hogy a régi gondolkodásomhoz képest, fejlődésnek indultam :)
És milyen további kérdéseket teszel fel magadban? Hogy a nagyoknál, 15 éve, miért nem voltam ennyire tudatos?
Milyen a viszonyod a saját tanulásoddal kapcsolatosan? Pocsék...
Elfogadod-e a hibázás lehetőségét? Természetesen
Mit tanultál Te az elmúlt tanévben és hogyan értékeled ezt a teljesítményedet? Nem kell mindenáron, mindenkinek megfelelni. Jónak értékelem, de még vannak "beütéseim"
Mikor érzed elégedettnek magadat? Ha le tudom győzni a saját, rosszul rögzült indulataimat
Mikor érzed elégedettnek a gyermekedet? Ha boldogságtól ragyog a szeme és csacsog
Mikor vagy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb? Ha este sokáig készül a gyerek a másnapi iskolára, vagy ha „lenn felejti” magát az udvaron foci vagy bújócska okán? Régebben az első választ adtam volna, ma már a kérdés második fele kezd igaz lenni /van még mit fejlődni/
**********************************************************
Záró gondolatom előtt: én nem értem mire jó az tanév végi jegy. Azért nem értem, mert nem vagyok pedagógus. Generációkon keresztül "szívatnak" vele mindenkit, nem csak a mostaniak "kiváltsága" ez.
Egész évben kapják a jegyeket, miért nem lehet azt átlagolni? Ha valaki kétesre áll, akkor megbeszélni vele, hogy szeretne e javítani.
Ha valaki arra kíváncsi, hogy a tanulókban mi ragadt meg az egész év során, akkor meg kell íratni, de nem kell osztályozni, viszont az adott tantárgy pedagógusa képben lenne, hogy mit sikerült az év során átadnia...
Tudom,ez egy utópisztikus elgondolás....
Az én kisfiam ebben az évben már nem lesz kitűnő. DE!!! Egyéb más területen annyi mindent "letett az asztalra" , hogy az apukájával együtt a büszkeségtől majd szét robbanunk!
"Ha a gyerekek bátorítva élnek,
Megtanulnak bízni.
Megtanulnak bízni.
Ha a gyerekek dicsérve élnek,
Megtanulják az igazságosságot.
Megtanulják az igazságosságot.
Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat,
Megtanulnak hittel élni.
Megtanulnak hittel élni.
Ha a gyerekek megerősítve élnek,
Megtanulják magukat szeretni.
Megtanulják magukat szeretni.
Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek,
Megtanulják megtalálni a szeretetet a világban!"
Megtanulják megtalálni a szeretetet a világban!"
Dorothy Law Holte: Egy élet a kezedben
