De tényleg!
Ki, kicsoda?
Ki vagy Te?
Ki vagyok Én?
Ki az a hajéktan nyomorult az útszélén?
Ki az a hajléktalan nyomorult az aluljáróban?
Nos, mi a válasz?
Gondolom más és más....
Nincs dolgom csodás fővárosunkban, így nem is járok sűrűn. Múlthétvégén mégis úgy hozta a teendőm, hogy be kellett mennem.
Pénteken reggel araszolva a budai oldalon egyik hajléktalantól, sodródtam a másikig.
Néztem ki a fejemből és fájt amit látok.
Egy hosszabb piros lámpánál álltunk, amikor a buszmegállóban megláttam egy férfit.
Nagy köteg papír volt mellette, ült a megállóban, két kezével a lábait dörzsölgetve melengette és zokogott. Külseje alapján nem az első telére készül.
Kisfiam mellettem ült, már ő is nézte , próbáltam visszatartani a könnyeimet és nagyon vártam, hogy végre zöld legyen.
Vasárnap reggel fél hétkor, nagyfiamat vittem dolgozni. Blaha Lujza téren már legalább ötven ember sorakozott, hogy déli ételosztáskor nekik is jusson!!!
Gondolkodtam, hogy lehet az, hogy bemegyek a városba és a lelkem egy darabja meghal.
Hogy lehet az, hogy sokan nem is értik, miről beszélek?
Több válasz jutott eszembe.
A városlakóknak mindennapos látvány ez, sőt, már nem is látvány, hiszen oda sem néznek, le sem néznek. Észre sem veszik szerencsétleneket.
Most biztos van egy-két olvasóm, aki azt mondja, ha ennyire oda vagy értük, fogadj be közülük párat.
Nem hiszem, hogy megoldás lenne.
Többen úgy gondolhatják, vannak szállók, alapítványok és még ki tudja milyen szervezetek, karolják fel őket és segítsenek rajtuk.
Igen, így van, de nagyon úgy tűnik, valami hibádzik ezekben a rendszerekben.
Hárítani, egymásra mutogatni, ítélkezni a legkönnyebb!
Én, személy szerint úgy gondolom, hogy mindannyian felelősek vagyunk embertársainkért és ha csak egy kiflivel is segítünk, akkor már van remény.
Mi az, az egy kifli vagy egy alma? 100 Ft? Nekem semmi, neki lehet, hogy az egész napi betevője!
Forrás: internet
Ó, hallom ám:
- Nem kellene annyit piálni!
- El kellene menni dolgozni!
- Biztos nem véletlen került oda!
- Börtöntöltelék mind!
- Azért nem megy szállóra, mert nem rakja le a piát!
- Ezekért kár, ország selejtje!
- Már a családjának sem kell!
- Piára, arra bezzeg van pénze!
Kérdem én!
KI VAGY TE????? - hogy ítélkezz felette.
ÉLTED AZ ÉLETÉT?
HONNAN TUDOD, MIÉRT KERÜLT ODA?
Igen, valóban igaz, hogy a többséget az alkoholprobléma sodorta ide.
No, de miért kezdet el inni?
Érdekel ez valakit?
Érdekel, Téged, hogy elveszítette a családját, a munkahelyét, a barátait, banki hitel miatt elveszítette az otthonát, a volt párja ügyvédje ügyesen kisemmizte?
Érdekel az ok vagy csak ítélkezel?
Adj hálát a Teremtőnek, hogy nem kell mellette lenned és lehajtott fejjel, szégyenkezve kéregetned!
És fogadd el, hogy nem mi vagyunk azok, akiknek ítélkeznünk kell felettük!
Mi azok vagyunk, akiknek, ha csak egy szelet kenyérrel is, de segítenünk kell!
Örülök, hogy több ismerősöm is van, aki segítenek! Hálás vagyok, hogy ismerhetem Őket!
Vannak ismerőseim, akik a hajléktalanoknak nem segítenek, de a migránsokat tárt karokkal várják. Ez az ő missziójuk. Én úgy vagyok vele, amíg Magyarországon ennyi magyar nyomorult van, addig én rajtuk szeretnék segíteni.
Icipici, láthatatlan porszem vagyok ebben az egész történetben.
Engem nem érdekel, ki hova repked, ki honnan mit csal, lop, ki kinek a barátja stb....
A kisembernek, kisember a barátja, társa. Ez mindig is így volt és így is fog maradni!
Ha mi nem segítünk, más nem igazán fog.
Látni lehet, néhanapján egy-két médiacirkusszal tálalt jótékonykodást, de ez csak pillanatnyilag szól a rászorulóknak, a rászorulókért.
Három dolgot kérek!
1. Ha leszállsz a metróról, villamosról stb... nézz fel a mobilodból, nézz oldalra és láss!
2. Nem biztatlak pénzadásra, de vehetnél 10 dkg péksütit vagy egy almát, narancsot, talán örülnek neki.
3. Az otthoni ételt, ne dobd ki, gondolj arra, akinek nem jut!
Forrás: internet
Még valami!- pénzadásra azért sem biztatlak, mert az a pénz, nem marad náluk!
Ha azonosulni tudsz a gondolataimmal, kérlek oszd meg!
Köszönöm!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése