"Férjek gyöngye? Apa az ilyen?"

Kép forrása

Az elmúlt években, minden karácsony előtt gyűjtést szerveztem rászorulóknak. Sajnos ebben az évben ezt el kellett engednem, ami nem kis lelkiismeretfurdalást okozott. Pár napja megcsörrent a telefonom, azzal az üzenettel, hogy hallották híremet, miszerint én szegény sorsú embereken segítek.
Mondtam, hogy igaz, de ez ebben az évben sajnos nem fog menni, ami nagyon bánt. Erre a telefon másik felén a hölgy azt mondta, én csak adjam meg három-négy rászoruló család elérhetőségét, írjak róluk pár sort és ők majd a kollégáival segítenek.
Szavakat nem találtam a boldogságtól, mégiscsak tudok segíteni!
Egy másik Facebook csoport vezetőjétől segítséget kértem, hogy ő kikre gondol. Pár perc alatt összeraktuk a négy családot, sőt többet is tudtunk volna.

És most jön ami miatt írok.
Családokat kellett volna összeszednünk, ehelyett csonka családokat találtunk. Egy-kettő vagy három gyerekkel. Beteg gyerekkel. Daganatos, fogyatékos, tartósan beteg gyerekekkel.
Anyák egyedül, mély szegénységben, magukra hagyva.
Apa, férj el-ment; le-lépett; el-hagyta.....
Nyilván nagy teher egy beteg gyerek, nagy gond a szegénység és ez mind feszültséget szül. Az is érthető ilyenkor, ha párok külön mennek, hiszen az állandó feszült környezet a gyereknek sem jó. Nem tudhatjuk a döntésig vezető utat, de nem is érdekes. Egy kapcsolatot nem lehet mindenáron összetartani.

DE!
Hol vannak olyankor, amikor az anya már nem bírja egyedül?
Hol vannak olyankor, amikor nincs étel?
Hol vannak olyankor, amikor gyógyszer kell?
Hol vannak olyankor, amikor az anya átmeneti otthonba kerül?
Hol vannak olyankor, amikor a gázt, villanyt, vizet kikapcsolják?
Rengeteg kérdésem lenne még ....

Talán a legújabb áldozatnál?

Talán a szebb és boldogabb élettel kecsegtetőnél? Megsúgom, kutyából nem lesz szalonna...


Ahogy mondani szokás, "megcsinálni könnyű" , de utána is részt kell vállalni.
A történelem folyamán csak egyszer történt meg a "szeplőtlen fogantatás" , tehát kedves férfiak, ti ugyanúgy ott voltatok abban a pillanatban, ahogy az anya. Ugyanúgy részesei voltatok, ha akartátok a végeredményt, ha nem. Márpedig ha közösen hoztátok össze, akkor bizony közösen is kellene "elvinni a balhét".  (Nyilván van olyan eset is,amikor az anya egyedül vállalja, de erre itt most nem térek ki. )

Ami tény, hogy a nőből anya, a férfiből pedig apa lett.
Ha a házassági kapcsolat meg is szűnik, attól még szülői státusz megmarad.

Mennyire "vagány" dolog  csak úgy kisétálni a problémákból?
Igazán "férfias"   minimálbérre vagy munkanélkülinek bejelentkezni, hogy ne kelljen fizetni"
A többi aljas dologról más nem teszek említést....

Ezeknek az anyáknak és gyerekeknek  a többsége nem lenne ennyire kilátástalan helyzetben, ha magukat férfinak mondó hímlények, éreznének magukban annyi felelősséget, hogy kiálljanak a saját gyermekeikért!

Tehát, kedves férfiből lett apák, álljatok elő és a gyerekek érdekében szedjétek össze magatokat!
Jön a karácsony, ezeknek a gyerekeknek egy tábla csoki, egy kiló narancs vagy ami a legfontosabb, egy apai jó szó, ölelés is elég!

Ha ezen írásom után, csak egy férfi (apa) is átgondolja, meggondolja magát és odaáll a gyermeke mellé, már megérte....

Nem kell családot egyesíteni, "csak" segíteni... Férfinek, Apának lenni.