Homofób voltam

Először egy kis okosság Wikipédiától: 

"A homofóbia félelem, idegenkedés a homoszexualitástól, illetve a homoszexuálisoktól. Tágabb értelemben a homoszexuálisokkal szembeni ellenérzések, hátrányos megkülönböztetés általános megnevezése." 

Ha valaki, én igazán tudtam "buzizni", néha próbáltam megértő lenni, de utána csak visszaestem.

Pálfordulásom május 17-én történt. 

Kertész Zsuzsit szerettük volna látni, Krizsó Szilvi,  Libikóka című beszélgetős estjén /Szilvire is kíváncsi voltam mert, akkor volt ő is "Kertész gyerek" amikor én/  de Zsuzsi előtt egy másik vendég is volt, Nádasdy Ádám /magyar nyelvész, költő, műfordító, esszéista, egyetemi tanár/

Őszinte leszek és tudom, ez az én szegénységi bizonyítványom, eddig azt sem tudtam, hogy létezik. Nem is örültem, hogy Zsuzsi előtt van mert, nem voltam rá kíváncsi. A műsor kiírását sem néztem meg, így utána sem tudtam nézni, hogy ki is ő. 

Elkezdett beszélni és érdekes lett amit mond. Érdekelni kezdett, a munkássága és az emberekhez való viszonya. Éreztem, hogy egy nagyon okos, értelmes, érző ember. 

Szilvi kérdezett és ő válaszolt.... /közben magamban gondoltam, "naezegybuzi"/
Egyszer csak eljött a beszélgetésben egy pillanat, amikor a szemem fennakadt, levegő bent maradt és csak figyeltem.. 

Szilvi megkérdezte, hogy 1965 óta, hosszú évekig miért nem járt Olaszországban ?   

A válasz meglepett: 18 éves volt, amikor  szerelmes lett egy fiúba, érezte a szerelmet, de tudta, hogy ez nem helyes, nem szabad, nem elfogadott, így hazajött és megfogadta, hogy soha többet nem megy Olaszországba. 

Később megházasodott és családja lett, született két lánya. Dolgozott és élte a normális családok életét, de belül majd szétfeszítette valami. Végül, hosszú évek után elmondta a feleségének, hogy nagyon tiszteli őt, de ő a férfiakat szereti... elváltak... lányainak is elmondta, akik egész jól fogadták. 

Majd felvállalta ezt a dolgot és "szószólója" lett. 

************************************************************************************** Nagyon sokat gondolkodtam a dolgon. Abban sem vagyok biztos, hogy teljes lenne a "pálfordulásom" de annyi biztos, hogy elfogadóbb lettem. 

Úgy gondolom, ha valaki megpróbál a társadalom normái szerint partnerkapcsolatot létesíteni, partnerkapcsolatban élni, de úgy érzi, hogy valami nem stimmel, akkor igenis keresse meg magának azt a partnert, akivel boldog lehet, teljes életet élhet. 

Úgy gondolom, ha két férfi vagy két nő szereti egymást, semmi közöm hozzá. Végezze el becsülettel a munkáját, menjen haza és éljen boldogan. 

DE!!! Nem tudom elfogadni, a "Szivárványos forradalmat" és a melegfelvonulásokat.  Nem tudom elfogadni, hogy ebből politikai-, vallási-, médiacirkuszt és kisebbségi kérdést csinálnak. 

Miért nem? Mert, szerintem minden ember tudja, hogy ez egy létező dolog. Történelmi bizonyítékok vannak rá, hogy nem az elmúlt századok szüleménye. Nem kell vele az utcára menni, nem kell érzelmeket, indulatokat korbácsolni. 

Mindenki rendezze ezt a dolgot otthon, négy fal között vagy az erre alkalmas helyeken. 

Én sem megyek ki az utcára, a cuki kis babydoll szettjeimben , kézen fogva a férjemet  és hirdetem,  hogy hetero vagyok.  

Nagy agyalásomban,  azon is elgondolkodtam, elfogadó lennék e, ha közeli-távoli rokonságomban alakulna egy ilyen pár. Pár napig érlelgettem a dolgot, mire megjött a válasz.  

Igen, mint állapotot elfogadnám, abban az esetben, ha előttem és a gyerekem előtt semmi olyan nem történik, ami csak kettőjükre  tartozik. Ebben én elég rugalmatlan vagyok... nem szeretnék két nőt és két férfit csókolózni látni ....  

Ellenben örülnék a boldogságuknak és tiszteletben tartanám az érzéseiket. 

Lehet, hogy nem teljes a pálfordulásom, de egy háromnegyed kört már magamhoz képest megtettem... 

DE!!! A profilképemet soha nem fogom szivárványosra színezni, mert soha nem fogom azt gondolni, hogy ennek a témának az utcán van a helye! 

Ui: Tudom, most sok olyan ismerősömet megbotránkoztatom akik nem hisznek ennek az állapotnak a létezésében vagy keresztényi értékrendjük miatt nem tartják elfogadhatónak ezt a dolgot. Tudom, értem és megértem, hogy mit gondolnak, de én most adok magamnak egy esélyt, hogy másképp nézzek ezekre az emberekre, megpróbáljak kicsit belelátni a lelkükbe.