Hogy vagy? - álságos egy kérdés

Hogy vagy? Mi újság?
A kérdésre legtöbben pont ennyi választ várnak: Köszi, jól!; Semmi különös!

Eddig fel sem tűnt, hogy igazából ez a kérdés, amolyan rutin...
Feltesszük, hogy mégiscsak kérdezzünk valamit vagy ne álljunk már annyira bambán egymás mellett, de igazából, nem sok mindenki van, akit valóban érdekel a választ.

Nem sok mindenki van, akit valójában érdekel, hogy "hogy vagy" ; "mit érzel" ; "milyen az életed" ; "gyerekek, hogy vannak" ...

Kedves Olvasó! Voltál már ilyen helyzetben? Érezted már, hogy elkezded mondani, mert olyan jó lenne elmondani, hogy valójában , hogy vagy, mit érzel, mi van gyerekekkel és a másik csak hallgat és ha ránézel, látod, hogy rohadtul nem érdekli, már meg is bánta, hogy egyáltalán megkérdezte ....

Én, már voltam mindkét oldalon. Volt, hogy nagyon megbántam a kérdést és volt, hogy nagyon megbántam, hogy belekezdtem a válaszba.

Az már jó jel, ha valaki felhív és megkérdezi, hogy "Mi újság? " ; "Hogy vagy? " , abban az esetben, ha utána nem kezdi el mondani, hogy "Éstudodmiérthívalakmég?"  ....

Engem a Húgom szokott felhíni, csak úgy, ha már egy hete nem beszéltünk : " Szia, csak csörögtem már, hogy mi újság veletek, mert rég beszéltünk!"  , ilyenkor tudom, hogy igen, ő azért hív, mert valóban érdekli.  Lehet, hogy közben megbánja, hogy felhívott /ettől függetlenül rendszeresen megteszi/ , mert neki valóban elmondom, hogy mi újság velünk.

Van akit felhívok, de csak azért mert tudom, hogy mindig van valami nyűgje ő így kezdi válaszát: "Jaj, Szilvikém..... " , de nekem ez nem teher, mert tudom, hogy ez neki könnyebbség és érdekel is problémája, talán még segíteni is tudok.

Aztán van egy elég béna formája is a dolognak, amikor megkérdezik, hogy "mi újság" ; belőled meg csak úgy ölik a "mi újság" ; elbúcsúztok,  a másik fél azt hiszi a vonal már bontva és te hallod, hogy jajgat, sóhajtozik, annak akivel végighallgatta a beszélgetést... na, ez ciki.

Jaj, na még egy :) amikor megkérdezik, hogy "hogy vagy"  , Te mondanád rendületlenül, de a kérdezőnek is eszébe jut, hogy "ő hogy van" és már róla beszélgettek. /ezt a hibát én is el szoktam követni, de már dolgozom rajta/

Miért is jutott eszembe, hogy erről most bejegyzést írjak?

Nem bonyolult azt életem, de az elmúlt időszakban lett volna pár megosztani valóm. Hála az égnek voltak akik lelkük teljes szeretetével hallgattak és figyeltek rám, de belefutottam olyanokba is, akik megkérdeztek, de nagyon nem érdekelte őket a válasz.

Szerintem ne erőltessük ami nem megy .

Csak akkor kell megkérdezni, ha valóban érdekel mi is van a másikkal.

Mit lehet helyette tenni?

Ha mindenképp beszélnünk kell, térjünk a lényegere, miért is hívtuk, majd ha valóban érdekel, hogy mi van vele, kérdezzük meg.

Véletlen találkozásnál pedig legyünk kreatívak .