"Antiszociális" a gyerekem ?

Többször megfogalmazódott bennem, hogy viccből írok egy ilyen hirdetést:

Egy kis tájékoztatás azoknak, aki így gondolják, katt ide:  Helyreigazító /

Mi késztetett írásra? 

Többször szembesültem azzal, hogy 11 éves fiam, undok, utálatos, közösség kell neki stb...

(Közösségben van, hiszen egy tanulócsoport és két társulat tagja, ahol gyerekekkel van...)

Na és, intézhetném el egy vállrántással, abból a szemszögből, ahonnan ez látszik, mi, a szülei is azok vagyunk. 

Leírom milyen a gyerekem. Miért is nem illik bele, a mai gyerekek népes táborába. 

• Nem szereti a hangoskodást, kiabálást
• Nem szereti az ocsmány, csúnya beszédet
• Nem szereti, ha rángatják a ruháját
• Nem szereti, ha a szeretteit, barátait bántják
• Nem szereti, ha ütögetik
• Nem szereti, ha földön fekve rugdossák és közben a társai kinevetik 
• Nem szereti, ha mások rá akarják erőltetni az akaratukat
• Nem szereti, ha az arcába vagy mellette dohányoznak
• Nem szereti, ha mások, a jelenlétében a szeretteivel tiszteletlenül bánnak 
• Ne szereti, ha leköpik és arcán végigfolyik a másik nyála
• Nem szereti, ha az elesett, szegény embereket bántják, csúfolják, megalázzák
• Nem szereti, ha olyan dologba akarják belerángatni amit nem szabad 

Ettől még nem egy UFO , sőt nem is egy angyal. Vannak rossz tulajdonságai neki is.  

Pl: sértődékeny és ha a fenti dolgok megjelennek, bizony nem rejti véka alá az érzéseit. 

Többször kértem már rá, hogy picit próbáljon "beilleszkedni", de csak annyit mondott:

 "Tudom anya, hogy megkértél rá és meg is próbáltam színészkedni, de nem sikerült.Bocsi! " 

Itt azért még lenne mit felsorolni 😉

Miket szeret: 

• Szereti, ha szépen kérik /ezt viszonozza is/ 
• Szeret mások lelkével foglalkozni
• Szeret a barátaival órákig békében, nyugalomban játszani
• Szeret hangosan, felhőtlenül nevetni
• Szereti a színházi közeget 
• Szereti mások problémáit megoldani 
• Szereti a nyugalmat, a csendes elfoglaltságokat
• Szeret társasozni 
• Szeret csibészkedni, huncutkodni 

Tudom, hogy mi rontottuk el... 

Lehet, őt már nem úgy kellett volna nevelni, ahogy a nagy testvéreit. 

Mentségemre szóljon, hogy eddig még a dolog engem igazolt, pedig már mindketten elmúltak 20 évesek és fiúk, de

• a magatartásukkal soha nem volt gond
• soha nem hívtak be az iskolába, hogy szemtelenek, kezelhetetlenek
• soha nem kellett utánuk menni, hogy részegen fetrengenek valahol
• nem dohányoznak
• nem drogoznak
• sportolnak
• tanulnak, tanultak
• megpróbálnak dolgozni
• vannak életcéljaik
• tartós párkapcsolatban élnek / nem volt kilincsátadás/

Mégis azon gondolkodom, hogy nincs ez így jól...... 

Talán, ha én is arra neveltem volna a legkisebb fiúnkat, hogy 

• ha megütnek, üss vissza
• ha rángatnak, rángass vissza
• ha csúnyán szólnak hozzád, szólj be Te is /ezt szerintem meg is teszi/ 
• ha leköpnek, köpj vissza
• légy akaratos, taposs keresztül mindenkit
• ha farkastörvények uralkodnak, légy Te is farkas
• ne tiszteld a felnőtteket

vagy

• ha látna bennünket néha veszekedni, kiabálni
• ha hallaná, hogy ocsmányul szólunk egymáshoz
• ha látna minket dohányozni
• ha látott volna már minket részegen

akkor talán beillene a mai gyerekek népes táborába és nem lenne mások szemébe "undok és utálatos". 

Érdekes dolgok ez, nagyot változott a világ. 

Hála az égnek, vannak hasonlóan gondolkodó barátai és egyben nekünk családok, akik hasonlóan nem illenek bele a többségbe.

"Minden felnőtt volt egyszer gyerek,

s felnő majd az új gyerek sereg.

Többet, jobban törődjetek velünk,

mert eljön majd a nap, amikor mi is felnövünk.

Ha nem neveltek jól, akkor majd rosszabbak leszünk."  Halász Judit

Nátrium-glutamát az érem két oldala

Érzékeny vagyok a nátrium-glutamátra. 

Nem mondom, hogy allergiás, de érzékenynek, érzékeny. 

Azt sem mondhatom, hogy méreg, hiszen az állítólagos kutatások nem támasztják alá! 

Sok idő telt el mire rájöttünk, hogy mi okozza a tüneteimet. 
                                                Plusz a szójára is, de erről majd máskor.

A teljesség igénye nélkül, hoztam egy kis bemutatót.

A nátrium-glutamát (más néven MSG, mononátrium-glutamát vagy E621) a glutaminsav nátriummal alkotott sója. Az egyik legáltalánosabban alkalmazott élelmiszer-adalékanyag.

Bár a hagyományos ázsiai konyha már régóta ízfokozóként alkalmazza, először csak 1907-ben izolálták. Tiszta állapotban fehér, kristályos port alkot, vízben vagy nyálban igen gyorsan oldódik, nátrium kationra és glutamát anionra válik szét (a glutamát a glutaminsav anionja). Jellegzetes, umami íze van.

Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A1trium-glutam%C3%A1t

Kép forrása:

A nátrium-glutamát a glutaminsav, egy, a természetben is előforduló aminosav nátriummal alkotott vegyülete, vagyis sója. Önmagában ízetlen, azonban más ízeket képes felerősíteni, ezért már régóta ismert adalékanyag. Míg korábban bonyolult eljárással, tengeri hínárokból és moszatokból állították elő, ma már természetesen ezt is megfelelő, biztonságos eljárásokkal készítik üzemi körülmények között. Természetesen, mint minden „rendes” adalékanyagnak, a nátrium-glutamátnak is van E-száma, méghozzá az E621.

……..

A nátrium-glutamátot elterjedten használja az élelmiszeripar, megtalálható leveskockákban és –porokban, fűszerkeverékekben, készételekben, chipsekben, salátákban és dresszingekben. Az ázsiai konyha tradicionális ízesítőjének számít, szinte só helyett használják.

Részletek: http://www.webbeteg.hu/cikkek/egeszseges/19241/natrium-glutamat

Előállítás:

A mononátrium-glutamátot kémiai reakcióval glutaminsavból (E 620) és nátrium-hidroxidvól (E 524) vagy nátrium-karbonátból (E 500) állítják elő. Genetikailag módosított anyagok alkalmazása lehetséges.

Forrás: http://tudatosvasarlo.hu/eszam/e-621-monon-trium-glutam-t

Az érem azon oldala, amivel nem értek egyet:

Biztonság:

A mononátrium-glutamát veszélytelennek számít. A fehérjeanyagcserébe kerülve tökéletesen hasznosul.

Régebben a glutaminsavat és a glutamátokat az úgynevezett „kínai étterem-szindróma” kialakulásával hozták összefüggésbe. Az érintettek fej- és végtagfájdalomra panaszkodtak, nyakuk érzéketlenné vált és émelyegtek a glutamát adalékanyagot tartalmazó ételek fogyasztása után. Az elméletet azonban nem sikerült igazolni.

Bár a tünetek felléphetnek, ha valaki rövid időn belül 10 grammnál több glutamátot fogyaszt, ezt a mennyiséget a gyakorlatban élelmiszerek fogyasztásával nem lehet elérni. Ezért inkább úgy vélik, hogy a tüneteket az arra érzékeny embereknél egyéb anyagoknak (pl. a hisztaminnak) az élelmiszerben levő glutamáttal együttesen kifejtett hatása idézi elő. Azt a vélekedést, amely szerint az adalékanyagként alkalmazott glutamátok felelősek lennének a központi idegrendszer bizonyos megbetegedéséért, mindeddig szintén nem tudták igazolni.

http://tudatosvasarlo.hu/eszam/e-621-monon-trium-glutam-t

Kép forrása

Az érem másik oldala, ahova én is tartozok.

Egészségügyi hatásai:

Számos forrás mellékhatásokról számol be (például az arra érzékenyeknél nyaki és hátfájást, gyengeséget, fejfájást, szapora szívdobogást okozhat….

https://hu.wikipedia.org/wiki/N%C3%A1trium-glutam%C3%A1t

A tünetek között szerepel a gyorsszívverés, fej- nyak- és hátfájás, a gyengeségérzés, és a lehangoltság, depresszió. Növeli az étvágyat, csökkenti a sejtek inzulin-érzékenységét, így hozzájárulhat az elhízás és a cukorbetegség kialakulásához is. Röviddel az elfogyasztott ételek után kipirulás, migrénes fejfájás, végtagzsibbadás léphet fel

Részletek: http://www.webbeteg.hu/cikkek/emesztorendszer/14364/a-natrium-glutamat-erzekenyseg

Kép forrása

"Az MSG maga is ingerületátvivő neurotranszmitter, amely jeleket küld egyik sejtből a másikba. Fogyasztása túlműködésre ingerelheti az általa aktivált sejteket, ami sejtkárosodáshoz és gyakran sejthalálhoz vezet. Ez arra készteti a neuronokat, hogy több energiát kérjenek, amit általában fejfájásként, hirtelen hangulatváltozásként, vagy édességek- leggyorsabb energiaforrás- iránti sóvárgásként érzékelsz. Az MSG tehát olyan anyag, amelyet nyilvánvalóan kerülnöd kell, ha optimális teljesítményre vágysz. " - Dave Asprey Golyóálló diéta

Éttermi vacsorák, vidéki utak után napokig feküdtem fejfájással, nyakfájdalommal, szapora szívveréssel és egyéb más kellemetlen tünetekkel. Nem csak kínai illetve gyorséttermekről van szó. Elég, ha az étterem illetve a vendéglátó olyan fűszerkeveréket, leveskockát vagy bármilyen alapanyagot használ, ami tartalmaz nátrium-glutamátot.

Étterembe úgy megyünk, hogy kimondottan figyelnem kell, mit rendelek, de még ilyenkor is belefuthatok….  Vásárlásnál pedig bogarásznom kell, hogy a termékekben ne legyen….

Van, aki csak hisztinek gondolja, tegye…., de ezeket a tüneteket nem kívánom még nekik sem!

"A bélrendszeri hatását nem taglaltam, de pl. a a fibromyalgiás betegek vizsgálatában az irritábilis bélszindróma is javult a Na-glutamát elhagyására. A Na-glutamátot elkerülni csak az tudja, aki lemond a gyors és kényelmes vásárlásról, a húsipar legtöbb felvágottjáról, a félkész ételekről, a levesporokról, a konzervekről, a vendéglői étkezésekről, az ételízesítőkről, az öntetekről, , stb. "  

Ez egy nagy jó és részletes cikk, érdemes végigolvasni: 

Forrás: Itt lehet elolvasni!

Tudom, hogy a természetben is előfordul, hiszen az anyatejben, paradicsomban és különböző sajtokban is megtalálható, de azt feltételezem, hogy amit az ételekhez adnak, az már nem természetes úton lett előállítva.

Sok időnek kell addig eltelnie, amíg kimondják, hogy egészségre ártalmas, hiszen a gazdasági érdekek ezt nem szolgálják.  

Amíg a rosszízű, silány ételeket ezzel a „méreggel”  eladhatóvá tudják tenni és el tudják adni, addig esélyét sem látom.

Az arra érzékenyeknek marad a bogarászás….

Kedves Olvasóim! 

Ha tudtok olyan éttermeket, ahol nem használnak MSG-t ; 
E-621-et; nátrium-glutamátot, kérem írjátok meg kommentben! /szója mentes is jól jönne/ 

Előre is köszönöm! 

"Férjek gyöngye? Apa az ilyen?"

Kép forrása

Az elmúlt években, minden karácsony előtt gyűjtést szerveztem rászorulóknak. Sajnos ebben az évben ezt el kellett engednem, ami nem kis lelkiismeretfurdalást okozott. Pár napja megcsörrent a telefonom, azzal az üzenettel, hogy hallották híremet, miszerint én szegény sorsú embereken segítek.
Mondtam, hogy igaz, de ez ebben az évben sajnos nem fog menni, ami nagyon bánt. Erre a telefon másik felén a hölgy azt mondta, én csak adjam meg három-négy rászoruló család elérhetőségét, írjak róluk pár sort és ők majd a kollégáival segítenek.
Szavakat nem találtam a boldogságtól, mégiscsak tudok segíteni!
Egy másik Facebook csoport vezetőjétől segítséget kértem, hogy ő kikre gondol. Pár perc alatt összeraktuk a négy családot, sőt többet is tudtunk volna.

És most jön ami miatt írok.
Családokat kellett volna összeszednünk, ehelyett csonka családokat találtunk. Egy-kettő vagy három gyerekkel. Beteg gyerekkel. Daganatos, fogyatékos, tartósan beteg gyerekekkel.
Anyák egyedül, mély szegénységben, magukra hagyva.
Apa, férj el-ment; le-lépett; el-hagyta.....
Nyilván nagy teher egy beteg gyerek, nagy gond a szegénység és ez mind feszültséget szül. Az is érthető ilyenkor, ha párok külön mennek, hiszen az állandó feszült környezet a gyereknek sem jó. Nem tudhatjuk a döntésig vezető utat, de nem is érdekes. Egy kapcsolatot nem lehet mindenáron összetartani.

DE!
Hol vannak olyankor, amikor az anya már nem bírja egyedül?
Hol vannak olyankor, amikor nincs étel?
Hol vannak olyankor, amikor gyógyszer kell?
Hol vannak olyankor, amikor az anya átmeneti otthonba kerül?
Hol vannak olyankor, amikor a gázt, villanyt, vizet kikapcsolják?
Rengeteg kérdésem lenne még ....

Talán a legújabb áldozatnál?

Talán a szebb és boldogabb élettel kecsegtetőnél? Megsúgom, kutyából nem lesz szalonna...


Ahogy mondani szokás, "megcsinálni könnyű" , de utána is részt kell vállalni.
A történelem folyamán csak egyszer történt meg a "szeplőtlen fogantatás" , tehát kedves férfiak, ti ugyanúgy ott voltatok abban a pillanatban, ahogy az anya. Ugyanúgy részesei voltatok, ha akartátok a végeredményt, ha nem. Márpedig ha közösen hoztátok össze, akkor bizony közösen is kellene "elvinni a balhét".  (Nyilván van olyan eset is,amikor az anya egyedül vállalja, de erre itt most nem térek ki. )

Ami tény, hogy a nőből anya, a férfiből pedig apa lett.
Ha a házassági kapcsolat meg is szűnik, attól még szülői státusz megmarad.

Mennyire "vagány" dolog  csak úgy kisétálni a problémákból?
Igazán "férfias"   minimálbérre vagy munkanélkülinek bejelentkezni, hogy ne kelljen fizetni"
A többi aljas dologról más nem teszek említést....

Ezeknek az anyáknak és gyerekeknek  a többsége nem lenne ennyire kilátástalan helyzetben, ha magukat férfinak mondó hímlények, éreznének magukban annyi felelősséget, hogy kiálljanak a saját gyermekeikért!

Tehát, kedves férfiből lett apák, álljatok elő és a gyerekek érdekében szedjétek össze magatokat!
Jön a karácsony, ezeknek a gyerekeknek egy tábla csoki, egy kiló narancs vagy ami a legfontosabb, egy apai jó szó, ölelés is elég!

Ha ezen írásom után, csak egy férfi (apa) is átgondolja, meggondolja magát és odaáll a gyermeke mellé, már megérte....

Nem kell családot egyesíteni, "csak" segíteni... Férfinek, Apának lenni.

25 percnyi örökkévalóság

Bár minden betegség más, és minden beteg másképp reagál egy adott betegségre, a betegségeknek van egy közös vonásuk: az egyensúlyi helyzetben beállt kedvezőtlen változás. Ez megtörténhet testi és lelki szinten egyaránt. Boldizsár Ildikó 

A környezetünkben történt halálesetek és betegségek ráébresztettek, hogy nem vagyok már 20 éves. Úgy háromévente, elő szokott jönni ez a felismerés.
Ilyenkor fellendítem a magánrendelések forgalmát és gazdasági statisztikáját.
Vérkép, naná, hogy nem amit a körzeti orvos felírna, van ebben minden puccos dolog. /tumor markerek; hormonok stb.../
Aztán ha csillagozgatnak, akkor további vérvételt javaslok magamnak..
Ez eddig gondolom többek arcára mosolyt csalt vagy csodálkozva elszörnyülködött, hogy nem ilyennek ismert meg... Hát, ez is én vagyok.
Eddig volt a bevezetés, ezután már igyekszem picit komolyabban átadni, azt, amire a bejegyzésem címe utal.

A mammográfia egy szükséges, de nagyon kellemetlen vizsgálat, ennek ellenére úgy gondolom, hogy 35 éves kor fölött érdemes időt szakítani rá. Nem fáj annyira, mintha egy daganat miatt el kellene távolítani egyik vagy mindkét emlőt / és ez akkor még csak a jobbik eset/

Két hete fájt a jobb mellem (lelki okát megfejtettem)  és bejelentkeztem egy komplex vizsgálatra, természetesen magánrendelésre, mert ide egy héten belül lehet időpontot kapni.
A laboreredmények, melyek erre vonatkoztak, teljesen negatívak voltak.
Nagyon kedves hölgy fogadott és közölte, hogy jó jel, ha fájdalmat érzek, mert akkor nem daganat és elkészítette a felvételeket. Miközben minden irányból megnyomkodott a masina, az járt a fejemben, hogy ezt a gépet, tuti férfi találta ki és törném el a kezét.... Igaz, ezt gépre válogatja, mert ahol én eddig jártam, szintén magánklinika, nem nyomorgattak így össze... de az ár, emellett szólt..

Ezután ultrahang következett, ahol egy nagyon kedves doktornő vizsgált. Megdicsért, hogy nincs szilikonom és megállapította, hogy fogalma nincs miért érzek fájdalmat, majd átment a bal oldalamra. Itt egy idő után elkomolyodott az arca, felállt, újra  és újra vizsgált, majd átment a másik szobába és beszélt az asszisztenssel. Újabb röntgent kért, de csak a nem fájó oldalamról, eközben mindenki nagyon komoly volt, már nem cseverésztek velem, majd kiültettek várni.

Itt kezdődött az a bizonyos 25 perc.
Először is visszahallottam az asszisztens mondatát és elkezdtem félni.
Baromira féltem és nagyon egyedül éreztem magam.
Írtam a férjemnek egy sms-t, de csak kurtán válaszolt / kiderült egy tárgyalás közepén volt/
Nyugtattam magam, hogy semmi gond, ha az, akkor eltávolítják stb.....
Felmentem a Facebookra és az összes angyali, jóság és még kitudja milyen jóslatot elolvastam amit a napra írtak. El kell mondjam, csupa biztató dolog jött.
Ültem tovább, néztem a még várakozó hölgyeket, próbáltam játszani a gondoltaimmal, de mindig magamnál kötöttem ki.
Hiszen még olyan fiatalnak érzem magam, annak ellenére, hogy sokan köszönnek már "Csókolom-ot"  vagy "Kezit csókolom-ot"
A fiúk már nagyok, kivétel a kicsit, aki csak tíz éves, őt fel kell nevelni, mellette kell maradni, szüksége van rám. Közben, a kis zsebpénzén vásárolt nyakláncom medálját szorongattam.

Nem jártam még Thaiföldön, Mauritiuson ezek még rám várnak.
Most kezdenék újra dolgozni.
Nem hagyhatom cserben a férjemet, mi költség lenne a gyógykezelésem, az egész életünk munkája rámenne ...
És az évek óta tervezett tetkóm sem készült el
Mi van ha mégis....
Oké, egy biztos a húgom nem tudhatja meg,  babát vár és tuti kikészülne, mert nagyon szeret engem.
Először is elmegyek kineziológushoz oldásra és napokon belül fel kell kutatni a legjobb orvost ...
És csak cikáztak a gondolatok.
Az elkeseredett gondolatok és  könyörgő imáim versengtek egymással.

Nyílt az ajtó, kék dossziéval a kezében kijött a doktornő, de elsétált mellettem. Utánaszaladtam, és megszólítottam, hogy engem keres e.
Kiderült, hogy minden rendben van, semmi kóros elváltozás nincs!

Az imáim győzedelmeskedtek!

Nyomtam magamnak az automatából egy kávét, amik általában nem nagyon finomak, de most a világ legfinomabb kávéja volt. Kimentem a klinikáról és az utcára lépve, nem a koszos belvárosi utcát láttam, amin még befele menet bosszankodtam, hanem a napsütést és örültem, hogy a szél, ami máskor zavar, most megsimogat.

Így telt el 25 perc.... aminek soha nem akart vége lenni :)

Fene nagy jó dolgunkban mi, emberek elfelejtjük, hogy mennyi láthatatlan, megfoghatatlan érték van az életünkben. Hogy milyen csodák történnek velünk nap mint nap. Záporozik ránk az áldás, de észre sem vesszük. Szabadságunk és egészségünk észrevétlen táplálói életünknek. Fel sem tűnik, hogy nélkülük semminek nem lenne értelme. Mégis olyan természetességgel kezeljük őket, mintha születésünk pillanatában valaki ígéretet tett volna, hogy boldogságban, egészségben fogunk élni. Halálunkig. Czipper Ágota

ÓICÁKAV - de előtte hajtsál, hajrázz, "haljál"...

Pár napja felhívott a barátnőm. 
"Jaj, Szilvikém, mond meg mit csináljak ezzel a gyerekkel, sorra írja a kettes dolgozatokat?!"
" Tudod, már nagyon fáradtak." -jött a baromi bölcs válasz /erre még visszatérek/ 
" Na, jó de akkor is."
" Figyelj, nálunk is sorra születnek a négyes dolgozatok, van amikor 1-2 hármas is becsúszik." -próbáltam valami okosat mondani
" Ha nem haragszol, nem sajnállak!" - ennél a pontnál rájöttem, "kicsit" sem voltam bunkó... 
 *********************************************************************************

                                                                       Forrás:inetrent

Barátnőm gyerekéről tudni kell,  már az oviban azt mondták rá, egy kis géniusz. Szerette a könyveket, mindenkit lenyűgözött, hogy mennyire otthon van a természettudomány tárgykörében. Olyan dolgokat mondott és ismert , amikről még nem is hallottam.

Ez a kisfiú, aki egy évet még rá is húzott az oviban, tehát nem "éretlenül" került iskolába, minden reggel, de szó szerint minden reggel sírva ment iskolába, volt amikor hányásig fokozódott.

Most ötödikre beért annyira, hogy már az iskolában nem sír......

Nem megy neki a suli, még úgy sem, hogy a "nemszeretem"  tantárgyakból magántanár foglalkozik vele...

Kiderült, hogy természetismeretből is lehet, csak hármas lesz. Ő aki az összes bogarat, rovart, halat, növényt ismeri, némelyiknek még a  latin nevét is...

Ez van, ezt történt vele. Nem csak elfáradt, hanem fel is adta. Annyira feladta, hogy mostanra csak azon agyal, mikor mehet bicajozni a haverokkal, hogy minél távolabb kerüljön a tanulnivalótól.
*********************************************************************************

No, de az elején azt írtam, hogy erre a mondatra visszatérek: " Tudod, már nagyon fáradtak."

Én annyira, de annyira bölcs vagyok más gyerekénél, hogy csak na ...
Tudom mentegetni, tudom megmagyarázni.
De mi történt anno nálunk.....

Az enyém is fáradt, nagyon, de nagyon fáradt.
Nem akar már készülni a tanév végi dolgozatokra. Sír a fáradságtól.
Persze Ő nem csak az iskola miatt fáradt, hanem az egyéb más elfoglaltságai miatt is.
Ilyenkor jönnek az "bölcs" hozzászólások: nem kellene ezt a gyereket ennyire leterhelni...

Bizony így van!

De amíg az örömét abban leli amit csinál és ott ráadásul sikerélménye is van, nem fogom tőle megfosztani! - még akkor sem, ha ennek az az ára, hogy nem lesz kitűnő.

Ezt a nagyoknál "eljátszottam"  és sokat tanultam belőle!!!

Nem megy a suli, jó akkor elveszem tőletek azt amit szerettek, az ő esetükben ez a sport volt.

Mind a mai napig megkapom, hogy ez nem volt így jó és belátom, hogy igazuk van!
*********************************************************************************
Minap olvastam egy cikket, amiben a feltett kérdésekre itt adok válaszokat:
a cikket itt találjátok
Ezeket a kérdéseket tedd fel magadban az iskolai tanév végén

Melyik tudás fontosabb? Amit egy folyamat során magába épített a gyerek, vagy amit gyors ütemben, egy stresszhelyzetben memorizál? Véleményem szerint az első. Nem csak, a stresszhelyzet miatt, hanem mert végtelenül fáradtak!  

Az évvégi bizonyítványban foglalt érdemjegy a valódi tudását tükrözi, vagy egy felspannolt véghajrá termékét? Az érdemjegyekről alkotott véleményemet az előző bejegyzésben bárki elolvashatja.  Itt van

Mit érzel, ha a gyereked kevésbé teljesít jól, mint a társai? Régen nagyon rossz volt, ma már semmit! 

Milyen üzeneteket hordoz ez számodra? Hogy a régi gondolkodásomhoz képest, fejlődésnek indultam :) 

És milyen további kérdéseket teszel fel magadban? Hogy a nagyoknál, 15 éve, miért nem voltam ennyire tudatos? 

Milyen a viszonyod a saját tanulásoddal kapcsolatosan? Pocsék... 

Elfogadod-e a hibázás lehetőségét? Természetesen

Mit tanultál Te az elmúlt tanévben és hogyan értékeled ezt a teljesítményedet? Nem kell mindenáron, mindenkinek megfelelni. Jónak értékelem, de még vannak "beütéseim"

Mikor érzed elégedettnek magadat? Ha le tudom győzni a saját, rosszul rögzült indulataimat

Mikor érzed elégedettnek a gyermekedet? Ha boldogságtól ragyog a szeme és csacsog

Mikor vagy nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb? Ha este sokáig készül a gyerek a másnapi iskolára, vagy ha „lenn felejti” magát az udvaron foci vagy bújócska okán?  Régebben az első választ adtam volna, ma már a kérdés második fele kezd igaz lenni /van még mit fejlődni/ 

**********************************************************

Záró gondolatom előtt: én nem értem mire jó az tanév végi jegy. Azért nem értem, mert nem vagyok pedagógus. Generációkon keresztül "szívatnak"  vele mindenkit, nem csak a mostaniak "kiváltsága" ez.
Egész évben kapják a jegyeket, miért nem lehet azt átlagolni? Ha valaki kétesre áll, akkor megbeszélni vele, hogy szeretne e javítani.
Ha valaki arra kíváncsi, hogy a tanulókban mi ragadt meg az egész év során, akkor meg kell íratni, de nem kell osztályozni, viszont az adott tantárgy pedagógusa képben lenne, hogy mit sikerült az év során átadnia...
Tudom,ez egy utópisztikus elgondolás....

Az én kisfiam ebben az évben már nem lesz kitűnő. DE!!! Egyéb más területen annyi mindent "letett az asztalra" , hogy az apukájával együtt a büszkeségtől majd szét robbanunk! 

"Ha a gyerekek bátorítva élnek,
Megtanulnak bízni.

Ha a gyerekek dicsérve élnek,
Megtanulják az igazságosságot.

Ha a gyerekek biztonságban érzik magukat,
Megtanulnak hittel élni.

Ha a gyerekek megerősítve élnek,
Megtanulják magukat szeretni.

Ha a gyerekek elfogadva és barátságban élnek,
Megtanulják megtalálni a szeretetet a világban!" 

Dorothy Law Holte: Egy élet a kezedben

Forrás:internet

Rögzült minták-avagy én majd másképp csinálom

Számtalanszor megfogadtam, hogy én majd másképp csinálom!
Majd ha gyerekem lesz, én jobb leszek!
Soha nem szidom le a rossz jegyekért!
Majd én megmutatom, én leszek a szuper anyu!

Majd én....
Majd én....

Én soha...
Tuti, hogy soha.....

Dehogynem! Úgy jönnek elő a tudatalattiba rejtett rögzült minták, mintha kötelező lett volna megtanulni, mintha ötös járna érte.
Kontrollálatlanul kitör mint egy vulkán.

Nézzünk engem. Mindig görcsöltem a tanuláson, mindig görcsöltem a jó jegyeken, ez megmaradt felnőtt tanulmányaimnál is. Aztán volt olyan idő is, amikorra belefáradtam és szartam bele.... az, hogy ez pont a továbbtanulás előtti két évben jött rám, hát az bizony elég szerencsétlen dolog, volt is belőle otthon konfliktus rendesen.

No, ezek a konfliktusélmények rendesen rögzültek.

Mindig azt mondom, hogy nem érdekel az érdemjegy, aztán mindig rájövök,  dehogynem.
Picit elgondolkodtam, hogy miért is érdekel?
Mi múlik rajta?
A kitűnő bizonyítvány?
és még?
A gyerek megítélése?
vagy netán az én megítélésem?
vagy az egész család megítélése?
A gyerek jövője?

Igen, ezek is, mert ezeket is végighallgattam.
Pl: mi lesz így belőled? Mehetsz majd takarítónőnek?  stb.... apropó, a takarítónő barátnőm jobban keres mit én, csak úgy mellékesen ...

No, de itt még nincs vége!

Mit fognak szólni? azaz mások! Az én esetemben anno a falu. Arról nem beszélve, hogy xy anyja valami jelentéktelen munkahelyen dolgozott és mégis  a gyereke jól tanult, de én, na én még arra sem vettem a fáradságot, hogy tanuljak, hát mit gondolnak majd, főleg a templomban ...


És basszus ez is rögzült! - ha már rögzült, akkor most szépen elő is szedem, nehogy már az enyém kimaradjon a "jóból" .
No és a mi esetünkben, mit fognak szólni?
Látom a szülők gúnyos mosolyát! Tessék, itt van az "agyonsztároltszuperhibátlantehetségesgyereke" és még nem is kitűnő!
Kérdem én: Na, és akkor mi van??? Lett (lesz) 1-2 négyese ...

Forrás:intenet

Kérdés: Hányast kaptál? Jön a válasz. Na jó, de mégis hogy lehetséges ez? -de ezt már azon a hangon, hogy szegény gyereknek kedve se legyen folytatni. Na, ő persze nem is folytatja... Szemtelen kölyke! Mi az, hogy nem válaszol és kitör a vulkán és ömlik szavaim lávája ugyanúgy, ahogy anno én is hallottam, ugyanolyan stílusban, gyerek hebeg-habog, majd sír.

És ekkor tükröt tart felém!
És itt teszem le a rögzült mintát... magamhoz ölelem és bocsánatot kérek! Bocsánatot kérek azért, mert nem tudom kordában tartani a gyerekkorom óta belém égett,  az iskola , az oktatás és a pedagógusok* iránt érzett indulataimat. Elmondom neki, hogy nem örülök a rossz jegynek, de az indulataim nem neki szólnak.
Kapott tőlem egy negatív generációs mintát, amit igyekeztem egy pozitív megerősítéssel felülírni, bízva abban, hogy a későbbiekben nem játssza újra.
Újra megfogadom magamban, hogy többet nem teszek ilyet, sajnos garantálni nem tudom, de dolgozom rajta.

Félreértés nem essék, fontos a tanulás és az értékelés is, azaz az érdemjegy, ér-elér; érdemlem; értékelés, ér-érték-el-és; minősítés, minőség, minősít-és ; osztályzat, osztály előtti minősítés ....

Érdekes a magyar nyelv...

Mire bejegyzésem végére értem, újra ott tartok, hogy fontos a minőségi tudás, fontos, hogy tudja mennyit ér a tudása, fontos kontrollálni a dolgokat, de nem minden áron....


Azért semmiképp sem, hogy mások mit szólnak!!

Ha bárki, aki olvassa bejegyzésemet és úgy érzi, indulatosan tudja csak kezelni gyereke teljesítményét, gondolkozzon el rajta, mi válthatja ki az érzést?  Miért dühös rá? Biztos, hogy rá dühös?

* A sors különös játékot játszik velem. Majdnem az összes barátnőm, a pedagógusi pályát választotta és szeretem őket egytől-egyig! 😍

Hogy vagy? - álságos egy kérdés

Hogy vagy? Mi újság?
A kérdésre legtöbben pont ennyi választ várnak: Köszi, jól!; Semmi különös!

Eddig fel sem tűnt, hogy igazából ez a kérdés, amolyan rutin...
Feltesszük, hogy mégiscsak kérdezzünk valamit vagy ne álljunk már annyira bambán egymás mellett, de igazából, nem sok mindenki van, akit valóban érdekel a választ.

Nem sok mindenki van, akit valójában érdekel, hogy "hogy vagy" ; "mit érzel" ; "milyen az életed" ; "gyerekek, hogy vannak" ...

Kedves Olvasó! Voltál már ilyen helyzetben? Érezted már, hogy elkezded mondani, mert olyan jó lenne elmondani, hogy valójában , hogy vagy, mit érzel, mi van gyerekekkel és a másik csak hallgat és ha ránézel, látod, hogy rohadtul nem érdekli, már meg is bánta, hogy egyáltalán megkérdezte ....

Én, már voltam mindkét oldalon. Volt, hogy nagyon megbántam a kérdést és volt, hogy nagyon megbántam, hogy belekezdtem a válaszba.

Az már jó jel, ha valaki felhív és megkérdezi, hogy "Mi újság? " ; "Hogy vagy? " , abban az esetben, ha utána nem kezdi el mondani, hogy "Éstudodmiérthívalakmég?"  ....

Engem a Húgom szokott felhíni, csak úgy, ha már egy hete nem beszéltünk : " Szia, csak csörögtem már, hogy mi újság veletek, mert rég beszéltünk!"  , ilyenkor tudom, hogy igen, ő azért hív, mert valóban érdekli.  Lehet, hogy közben megbánja, hogy felhívott /ettől függetlenül rendszeresen megteszi/ , mert neki valóban elmondom, hogy mi újság velünk.

Van akit felhívok, de csak azért mert tudom, hogy mindig van valami nyűgje ő így kezdi válaszát: "Jaj, Szilvikém..... " , de nekem ez nem teher, mert tudom, hogy ez neki könnyebbség és érdekel is problémája, talán még segíteni is tudok.

Aztán van egy elég béna formája is a dolognak, amikor megkérdezik, hogy "mi újság" ; belőled meg csak úgy ölik a "mi újság" ; elbúcsúztok,  a másik fél azt hiszi a vonal már bontva és te hallod, hogy jajgat, sóhajtozik, annak akivel végighallgatta a beszélgetést... na, ez ciki.

Jaj, na még egy :) amikor megkérdezik, hogy "hogy vagy"  , Te mondanád rendületlenül, de a kérdezőnek is eszébe jut, hogy "ő hogy van" és már róla beszélgettek. /ezt a hibát én is el szoktam követni, de már dolgozom rajta/

Miért is jutott eszembe, hogy erről most bejegyzést írjak?

Nem bonyolult azt életem, de az elmúlt időszakban lett volna pár megosztani valóm. Hála az égnek voltak akik lelkük teljes szeretetével hallgattak és figyeltek rám, de belefutottam olyanokba is, akik megkérdeztek, de nagyon nem érdekelte őket a válasz.

Szerintem ne erőltessük ami nem megy .

Csak akkor kell megkérdezni, ha valóban érdekel mi is van a másikkal.

Mit lehet helyette tenni?

Ha mindenképp beszélnünk kell, térjünk a lényegere, miért is hívtuk, majd ha valóban érdekel, hogy mi van vele, kérdezzük meg.

Véletlen találkozásnál pedig legyünk kreatívak .