Amikor elgurul a gyógyszer

Közel egy hete történt, a nagy eset...

9 évesem városi kézilabda versenyen vett részt. Nagyon készült, rettentően izgult, lelkes volt. 

Első pár kört végigjátszották, látszott nagyon élvezi... az utolsó körig.

Ott visszajött a lelátóra és átöltözött utcai ruhába. Közölte, ő többet nem lép pályára, mert a bíró csalt.  Tény, hogy 8:1 -re kikaptak és ebben valóban volt pár gól, amit nem kellett volna megadni. 

Próbáltam szép szóval rábírni, hogy öltözzön vissza, majd egy idő után "elgurult a gyógyszerem" , nem tudtam uralkodni a gondolataimon és mint a vízfolyás tört ki belőlem a tehetetlen düh.  Szegény csak hallgatta és továbbra is azt hajtogatta, hogy nem megy vissza játszani. 

Két játszmát nélküle játszott végig a csapata, majd végül az osztályfőnökének köszönhetően visszaöltözött, de kiderült, már nem kell pályára lépniük. 

Dühös voltam rá, mert ő akart menni, ki is választották, akkor bármi történik is, nem hagyhatja cserben a csapatát. Érveltem neki, hogy Messi vagy Neymar sem megy le a pályáról, ha hülye a bíró, hanem tovább küzd. 

Mire hazaindultunk, már én is átértékeltem a dolgokat és sikerült indulatok nélkül beszélgetni. 

Felajánlottam, ha nem tud ezekkel a dolgokkal megbirkózni, akkor csak egyéni versenyeken induljon, ha úgy ítéli meg, akkor bármikor abbahagyhatja, de a csapatát soha nem hagyhatja ott verseny közben. Úgy tűnt érti.  A két sztárfocista példája mára már nem tűnik jó ötletnek, hiszen ők már felnőttek, ráadásul van az a pénz, amiért nem éri meg elhagyni a pályát... 

Nézzük az ő oldalát. 

Fotó: parenting.org

A csapatát a versenykörök során nem kevés igazságtalanság érte. Ő ezt nem aranyos kis ugrabugra játéknak vette, hanem véresen komolyan gondolta. Felfogta, hogy ez az igazságtalanság nem jó se neki, se a csapatának..... döntött, ő úgy demonstrál, hogy nem lép tovább pályára. És itt jön a felnőttek világ: SENKI NEM ÉRTETTE MEG, HOGY Ő MIT SZERETNE EZZEL ÜZENNI, KÖZVETÍTENI! Legtöbbünk csak azt fogta fel ebből, még én is, aki ismerem!!!- hogy cserbenhagyta a csapatát. Senkinek nem jutott eszébe, hogy ő még nincs ráhangolódva a felnőttek, csaló, gonosz, korrupt, farkastövény irányította világára. Ő egyszerűen csak játszani és versenyezni szeretett volna. Azt kell mondjam, a lelkem legmélyén büszke vagyok rá. Büszke, hogy kiáll egy általa felállított hit mellett. Azért cseppet sem, hogy "cserbenhagyta" a csapatát.... 

De valóban cserbenhagyta???
Hagyok helyet gondolkodni :) 

Nehéz élete lesz, nagyon nehéz. Vannak osztálytársai, akiket már arra nevelnek, hogy menni-menni-menni-ha kell eltaposni-de akkor is farkastörvények szerint élni. 

Én vagyok a hibás, nem így nevelem és ezért viseli olyan nehezen a mai emberek világát.
 Érdekes, hogy most született le .....

Ja, hogy lehetne ezt racionálisabban is kezelni? Persze, miért is ne..
Tegyük fel, hogy annyira megsértődött, hogy dacból nem akart játszani...
Tegyük fel, hogy nem tud veszíteni és jobb volt előbb elhagyni a süllyedő hajót...
Tegyük fel....
Tegyük fel.....
Ki-ki a saját hitrendszere szerint....
Én ott voltam, láttam, megéltem vele...  és a sok "tegyük fel" átértékelődött miután a helyzetébe képzeltem magam.
Ajánlom mindenkinek, hogy miután  ítélkezik,/ még jobb mielőtt/ álljon meg egy pillanatra, tegye  félre a saját gondoltait és képzelje magát a másik helyébe.... meg fog lepődni, mennyi minden másképp van a másik oldalon!