Vártam "kicsit" hátha megtörténik...
Nem akartam elkiabálni ......
Most, hogy már túl vagyok rajta és még mindig nem történt semmi, gondoltam megosztom észrevételeimet.
Mitől is rettegtem ennyire? Ki nem találnátok, a NEGYVENTŐL!!! Attól a bizonyos "B" oldaltól. A negyvenéveseket megátkozó gonosz manótól....
Évekig hallgattam ismerősöktől, hogy mennyire megviselte őket már csak a 40. születésnap ünneplése is, hát még a "B" oldal gondolta. Depressziósak lettek, őrült sportolásba kezdtek, nincs mit ezen ünnepelni stb....
Vártam a napot... férjem, mint minden reggel /az elmúlt 24 év alatt/ kávéval ébresztett, + mondta, hogy "Boldog születésnapot".
Kócosan megittam, igyekeztem az elmúlt évekhez, napokhoz hasonlóan észhez térni, majd vártam....
De semmi....
az égadta egy világon semmi nem történt, azonkívül, hogy rengetegen felköszöntöttek...
Ami furcsa, hogy visszanézve az elmúlt időszakot sem történt semmi olyan, amitől összeomolhatnék, amitől nem érezném jól maga.
Az van, ami eddig is volt és ebből tudom, hogy várhatóan mi fog következni.
Megszülettem és az elmúlt negyven évben egy csomó dolog történt velem.
Voltak szerelmeim, csalódásaim, jártam iskolákba és élveztem az életet.
Voltam lent és voltam fent, majd fordítva.
Megtapasztaltam milyen nagyon fiatalon szülni és gyerekeket nevelni és megtapasztaltam milyen harminc felett .... Teljesen más.
Túl vagyok sok-sok vidám gyerekkacajon... és még várom a többit!
Túl vagyok két gyerek állami oktatásban eltöltött keserű évein....
Túl vagyok depressziókon, dühkitöréseken, féltékenységi rohamokon.
Túl vagyok több szakmán, sok baráton, barátnőn akik ma már csak kedves vagy rossz emlékű ismerősök.
Túl vagyok sok sikeres és sikertelen fogyókúrán...
Túl vagyok sok gyönyörű utazáson.
És most itt vagyok a "B" oldalon...
Megerősödve, sokat látva, tapasztalva....
Kösz, jól vagyok!
Van két felnőttnek mondható fiam és egy felnövőben lévő :) Van egy férjem, aki a 20. 30. és a 40. fordulókon is átsegített :)
Szeretnék magamra erőltetni /csak vicc/ néhány kellemetlen változást, hogy ne lógjak ki a sorból, de nem megy...., talán majd 45-50 után...
Helyzet a következő:
A szememnél megjelentek a szarkalábak, de azok már előtte is ott voltak. / főleg, ha nevetek/
A karomon lévő integető "izom" sem az elmúlt időben került oda, ugyanúgy ahogy a narancsbőr és a striák sem....
28 naponta, világ életemben hisztisebb voltam mint egyéb napokon, de ehhez már a fiúk hozzászoktak. Nyilván tudom még fokozni... főleg, ha jön a banyakor :D
Kardinális kérdés a súly.... no igen..... végre... ez már valami.... biz isten meg sem moccan lefelé, de ez van.... ez miatt biztos nem megyek a Dunának. Végre kimondatom, EZ MÁR A KOR ..
A hallásom,na az már nem régi!!! Régen meghallottam minden hülyeséget, magamra is vettem rendesen, most erősen szűröm ;)
Pár éve még zavart a fürdőszobai teljes alakos tükör, le is vettük, majd -10 kg után vissza, az a -10 kg újra visszajött, de a tükör maradt , sőt maradhat is ....
Pár éve még felkeltettem éjszaka a férjem, hogy biztos én vagyok e neki a nagyon nagy Ő, ma már nyugodtan végigalszom az éjszakát.
Kozmetikushoz, itt történt változás, igaz az sem egy éve, hanem legalább négy.... már nem évszakonként, hanem 6-8 hetente megyek.. Na, ugye hogy halad a kor... :)
Újdonság, hogy kipróbáltam a Capoeirát, ezt sem a "B" oldal hatására, hanem a fiúk kedvéért, majd pár hónap elteltével már magamért..
Mindig is szeretettem fodrászhoz, körmöshöz, kozmetikus járni. Szeretem és szerettem, ha ápolt vagyok, még akkor is, ha fáradtnak tűnök. Szeretem a minőségi, szép, kényelmes ruhákat, de így negyven után sem fogok miniszoknyában, tűsarkúban járni /persze van akinek ez jól áll/
Ami változott, hogy kimondom amit gondolok és legtöbbször úgy ahogy gondolom.
Megválogatom a barátaimat.... nem mindenki a barátom van aki csak a "haverom".
Már nem akarok mindenkinek megfelelni, már nem "teperek" azért, hogy szeressenek, elfogadjanak."
Már nem akarok mindenkivel őszintén beszélgetni, hogy megértsenek vagy a gyerekeimet megértsék.
Másképp állok a gyerekeimhez.... kutatom, keresem az életre adott válaszaik okát...és nem érdekel, hogy erről másoknak mi a véleményük.
Régebben a pletykák felhúztak, ma örülök, ha valakinek témát adhatok.
Van akik szerint kedves, aranyos, közvetlen vagyok van akik szerint, beképzelt, nagyképű, magamutogató. Igazából mindenkinek az, amilyen tükröt tartok felé.
Sok munkám van abban, hogy a jelenlegi állapotomban lehetek. Sokat dolgoztam magamon, sokan dolgoztak rajtam!, - hogy az önbizalomhiányból, féltékenységből és még sorolhatnám.... boldog, kiegyensúlyozott nő legyek.
Most ott tartok, hogy nem zavar a korom.
Szeretem a koromat!
Szeretem, ha a környezetemben élő fiatalok tegeznek.
Elfogadom magam olyannak, amilyen vagyok- tudjátok, a kibuggyanó "szövetburjánzással", szarkalábbal, narancsbőrrel stb.... együtt.
Szeretek nevetni, jókat enni, utazni, tanulni, dolgozni....
Szeretek szeretni, szeretek szeretve lenni!
Ui. remélem, még várat magára a negyveneseket megátkozó gonosz manó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése